Sokan úgy gondolják, hogy az állatkerti állatok fáznak a hideg, téli időszakban, éppen ezért ők ősztől tavaszig be vannak zárva a belső, fűthető férőhelyükre. A valóság az, hogy a legtöbb állatkerti állat már maga is másik európai állatkertben látta meg a napvilágot, éppen ezért ők már hozzászoktak a magyar telek klímájához. Csupán néhány olyan állatfajunk van (pl. szárazföldi teknősök, trópusi madarak) akik egész télen fűtött szállásukon töltik az idejüket.
Ha kedvező az időjárás, néhány órára olyan, meleget kedvelő állatok is kijöhetnek a szabadba levegőzni, mint az orrszarvúak, a zebrák vagy a zsiráfok, közülük a képen Solongo látható. Ők szükség esetén bármikor visszavonulhatnak belső helyükre. Vannak olyan fajaink, amelyek Magyarország területén is őshonosak, vagy legalábbis hasonló klímájú területeken élnek, mint a miénk. A muflonok, dámszarvasok, illetve a kétpúpú tevék is vastag szőrzet növesztésével védekeznek a hideg ellen. Különösen érdekes, hogy egyes állatok trópusi éghajlatú területekről származnak ugyan, mégis nagyon jól bírják a hideget, közéjük tartoznak az emuk, a Bennett-kenguruk és az ormányos medvék. Bár számukra nem szükséges fűtés, szélvédett házikók az ő számukra is biztosítottak.