Két ujjú lajhár bébivel lett gazdagabb a győri állatkert.
Gondozói nevelik a kis lajhárt
Augusztus 19-én nagy öröm ért bennünket, „Lajosunk” ismét kis bébivel ajándékozta meg az állatkertet. „Lajos” aki persze nőstény /de ez egy másik történet/, 2003-ban egyenesen a Guyanai esőerdőből került hozzánk. Első kölyke 2013-ban született, Ő most már a Nyíregyházi állatkert lakója.
A lajhár mama gondos szülőnek bizonyult. A kölyköt rejtegeti a kíváncsi szemek elől, így még a nemét sem sikerült megállapítani és a látogatóink is csak nagy szerencsével pillanthatják meg
A lajhárkölyök megfigyelése is meglehetősen időigényes feladat. Az első hetekben ugyanis az anya, annyira rejti és takarja a szőrébe csimpaszkodó kis jövevényt, hogy a gondozókon kívül jóformán senkinek sincs komoly esélye arra, hogy a kis lajhárt megszemlélhesse. A napok múltával, az esélyek nőnek, de még pár hónap elteltével is kell némi szerencse a lajhárkölyök sikeres megszemléléséhez.
Lajos az anya, az első három hónapban gondoskodó szülőként óvta a kicsinyét, de nagy meglepetésünkre, egy októberi napon, a kölyköt, a kifutó padlóján találták meg a gondozók, és az anyuka már tőlük sem akarta visszafogadni a kicsinyét. Valószínűleg a hím lajhár szeretett volna újra közeledni a mamához, ezért a kicsi útban volt neki, ilyenkor gyakran történik meg, hogy „leverik” az anyáról az „akadályt”.
Ekkor eldőlt a sorsa, a gondozói kezébe került a jövője. Szerencsére, a korából is adódóan elég erős volt a túléléshez, és hamar elfogadta az új helyzetét. A gondozói közelében, egy meleg helyiségben lett az új otthona kialakítva, ahol nap közben is könnyen szemmel tudják tartani. Esténként sincs egyedül hagyva, otthoni kiküldetésben és ”orvosi felügyelet” alatt áll. Eleinte táplálékként csak kecsketejet kapott, aztán fokozatosan, nagyon apróra vágott zöldség és gyümölcs is kiegészítették az étrendjét. Most már a tejet nem is kéri, inkább a szilárd eleséget igényli. Egyik nagy kedvence a főtt tojás fehérje, amiből már egy nap alatt egy egészet is meg tud enni. Az ízlése is alakul, az uborkát és a kivit nem szereti, de az almát és az édes gyümölcsöket bármikor megeszi. Este fél tízkor és reggel ötkor, óramű pontossággal és erős „üvöltő hanggal” jelzi az etetési időt.
Már a kis lajhár is hatalmas, sarló alakú karmokkal van felfegyverezve. Bár védekezésre ritkán használja őket. Inkább rákapaszkodik az anyjára, később a fák ágaiba, így könnyen tud függeszkedve közlekedni. Karmaik révén remekül tudnak órákig is mozdulatlanul kapaszkodni a gallyakon.
A Közép-és Dél-Amerikában honos felnőtt kétujjú lajhár közismerten a leglassúbb állatok egyike és az álcázás nagymestere! Bizony ezek az állatok, nemcsak a fák akrobatái, hanem a vízben is otthonosan mozognak. A teljesen szokatlan testhelyzetük ellenére, bármilyen lomhának is néznek ki, ha kell, igazából gyorsak tudnak lenni, mint a villám és remek úszók.
A kis lajhárt egyelőre a látogatóink még nem láthatják!